Olyan géplátogatáson jártam, amit érdemes megosztani. A BUSA GYMF ezúttal egészen Szicíliáig jutott.
Egy új régió mindig rejt meglepetéseket, az első gép mindig nagy mérföldkő. A helyi gazdaságok ültetvénybe kerestek gyomirtót, egész felületre. Nem a legegyszerűbb kivitelre esett a választás, az RP széria parallel függesztő segítségével oldalra kihelyezhető, így jól alkalmazkodik az ültetvények eltérő sor- és művelési rendszereihez.
Abban maradtunk, hogy leszállítjuk a gépet, majd megyünk beüzemelni. Ez sikerült is harmadik nekifutásra, mert kétszer is leesett az ég közvetlenül az indulásom előtti napon. Klímaváltozás. Az első negyedévben megvolt a korábbi éves csapadékátlag. Mielőtt kiérkeztem próbálgatták már a gépet, de a rázósabb terepekkel megvártak. Mégiscsak én törjem össze a gépet.
A terület amúgy festői hegyoldal, szőlő, magasabb részeken sziklásabb, alacsonyabban fekvőn agyagosabb, a korábbi esőtől még nedves. Minősített bio ültetvény, fajtától és technológiától függően van ahol művelt, van ahol füves a sorköz, de próbálgatják az élő sorközt / takarónövényt is.
Az első terület egy nappal korábban volt mély kultivátorozva. Annak megfelelően nagy felszíni egyenletlenség, felszáradó talaj, focilabda méretű rögök. Jó lesz, nézzük 😉. Mi baj történhet. Meredekebb szögekkel kezdtünk a jobb mélységi munkáért, hogy egyenletesebb legyen, meg amúgy sem árt az agresszió az itt ott felszínen maradt nagyobb szármaradványoknak. Örültünk, megy ez. Később visszafelé jövet megnéztük egy laposabb beállításon és úgy még szebb volt a munkája, de már az is elégedettséget jelentett.
Átmentünk hát a műveletlen takarónövényesbe. Itt a talaj határozottan nyirkosabb és kemény volt az árnyékolás miatt. A meredekről visszavettük közepes szögre, hogy szélesebbet fogjanak a kések, egy oda-visszával jól kinyitottuk a méteres növényzetet. Kipróbáltuk ugyanitt, ahol előtte kaszálták, de az technológiailag nem tűnt szerencsésnek. a levágott szárak, a csúszós agyag nem segítettek a késeknek kapaszkodni, csúnya lett. Nem kell előtte levágni, egy művelettel kevesebb.
Itt jött a kérdés, hogy nézzük meg az oliva ültetvényt? Naná! Aha. Amikor az alföldi gyerek rácsodálkozik, hogy az oliva sziklán megél. Értsd az alapkőzet van a sorközben. Egy ujjnyi apró köves réteg és szikla. A rengeteg csapadék hatására amúgy gyönyörű zöld sárga volt a sorköz a növényektől a sziklák repedéseiből szőnyegként bújtak ki. Eddig eljöttünk ki kell próbálni nemde… Meredekebbről kezdünk, mégis csak térdig ér az a nyavaja. Ment egy kört, nem szakadt szét, juhéj. Próbáljuk ki a kontrol módot. Irány lapos szögre, mit mutat. A sziklába gyönyörűen tudott kapaszkodni a kés, így a laposabb szögeken is jól forgott nagy zöld tömeg ide vagy oda. Ez is bejött, meredeken kicsit sávosan, de széttépte növényeket, laposan viszont egyenletesen, de csak összetörte a zöldet, de egyben maradt.
Alapvetően mindenki boldog volt, vacsorához a most már Busával művelt ültetvényről származó bort kortyolgattuk. Jó volt látni, ahogy a helyi vállalkozások, a szállás az étterem, a halászok, a gazdák kooperálnak.
Másnap kb húsz gazdálkodóval, szaktanácsadóval mentünk végig ugyanezeken a területeken. Az ültetvény gazdája egyre jobban érezte a gépet, egyre gyorsult, pontosabban ment. A művelt részen is elismerő bólogatással találkoztunk, a tempó az egyenletesség, a sekély munka jó kombináció, de a nagy meglepetés az olivásban volt megintcsak. Az a terület még a szárzúzót is kivégzi, nem hogy más gépet. Megragadtam az alkalmat, hogy megmutassam az előző napi eredményt. Amit meredek szögön széttéptünk teljesen, ott a kitakart alapkőzet délre ki is száradt; míg ahol a lapos szögön összedrimbolt mulcsszőnyeget csináltunk, az alatt határozottan nyirkos, nedves volt az altalaj.
Nyárra beterveztük a következő bemutatót, addig a gépbe is szaladnak a hektárok, az időjárás is változik, megyünk tanulni tovább. Ja. Ha valódi bio olivaolajat kerestek van kontaktom 😉
