Sziasztok, ez itt a Frissen a tervezőasztalról rovatunk. Mesélek a rugózott gumiujjas gyomirtó rendszerünkről, vagyis a Springerhacke-ról. Szép nevet sikerült találnunk, igaz?
Az úgy történt, hogy levendulát akartunk kapálni. Mellette nyilván csak a Forgókapa mehet, de mi legyen a tőközzel. A legjobb rossz megoldásunk a K.U.L.T. Fingerhacke-ja. Nem tökéletes, mert csak akkor működik, ha a gyom gyengébb, mint a főnövény és csak addig működik ameddig a gyomok kicsik, de azért ez az összes többi megoldásnál mégis jobb. A probléma, hogy a levendula nagyra nő, így már a gumiujjas csillag kapa (ezt így még egyszer le nem írom :D) nem éri át, nem tud benyúlni. Még a legnagyobb se, pedig az igen igen-igen drága (akarom mondani nagy).
Hegy nem megy Mohamedhez Mohamed megy hegyhez. Hosszú lengőkarral és egy függőleges forgásponttal kövessük le a sort. Ha széles a növény térjen ki, ha szóköz van, zárjon össze. Voila! Springerhacke 1.0
Ha máshonnan nézzük ültetvényekben ugyanez a helyzet. Hiába a nagy Fingerhacke, ha 80 cm az átmérője, annak a fele 40 cm, abból, ha fél ujj fele az agy, akkor 20 cm, ami ki kell, hogy mozogja a törzseket. Vegyük hozzá, hogy a traktort +/– 5 cm pontosan vezetjük, a fák meg +/– 5 cm nagyságrendben, hol jobbra, hol balra nőnek, és már a középvonalon sem tudjuk vezetni az egészet. De ha az imént kifejlesztett Springerhacke felét rárakjuk a GYMF soraljművelő oldalára… Megszületett a Springerhacke 2.0 a fák törzseinek körbe rajzolója.
