Őszi vetések során sokszor – leginkább költségtakarékosság szempontjából – több technológiai lépést is kihagyunk, mondván, kikel az úgy is. Ez igaz is lehet, ha az időjárás is a segítségünkre van.
Ha viszont biztosra szeretnénk menni, jó magágyba kell vetni!
A magágy szerepe egyrészt a nedvességstabil talajszerkezet létrehozása. A felszínen lévő aprórögös struktúra és az alatta található egyenletes, tömör magágytalp hőszigetelő és hőtartó tulajdonsága megőrzi a talajnedvességet, így száraz időben is több esélye van a magnak a csírázásra, kikelésre.
A magágy másik fontos tulajdonsága az ülepedettsége. A vetés előtt elvégzett mélyebb művelésnek gyakran nincs ideje megülepedni, így ez vetés után következik be. A levegősebb részek felett egyrészt nem tud úgy fejlődni a növény, mint ahogy kellene. Másrészt, amikor ezek az üregek beomlanak, a talaj mozogni kezd, ami a növény gyökereit megsérti.
Sipos professzor szerint „a növény nem szereti, ha mozog vele a föld.”
Ha „barlangok” vannak az elvetett mag alatt, akkor a barlang nagyságának függvénye a kelés, illetőleg a kitett növény későbbi fejlődése, azaz a termés nagysága. Rossz vetőágy esetén olyanok a kikelt növények, mint az orgonasíp.
Ahogy az elmúlt években láthattuk, a tenyészidő bármely szakaszában, ősszel, télen, tavasszal jöhet olyan időjárás, ami nagyban megviseli a növényeinket. Nem mindegy, hogy hogyan indul és erősödik meg a növényünk, mennyi tartaléka lesz, amikor kell.
Legjobb tehát, ha ülepedett talajba vetünk. Nem mindig van azonban idő a talaj természetes megülepedésére (a talajban a művelés által létrehozott barlangok természetes beomlására), például kukorica, vagy napraforgó utáni kalászos vetés esetén. Mélységi tömörítésre lenne szükség, hogy az ülepedett talajállapotot létre tudjuk hozni.
Ilyenkor jön képbe a jó magágykészítő gép, amely mélységi tömörítésére képes. Pontosabban lenne szükség, mert talajmechanikai okok miatt, olyan hagyományos talajművelő szerszám, amely erre képes, nem létezik.
A Busa Forgókapás magágykészítője az évek során tökéletes magágykészítővé fejlődött.
A Forgókapák függőlegesen lecsapva kiválóan aprítják a legkeményebb rögöket is, mivel a rögök alulról meg vannak támasztva, nem gurulhatnak el a kések elől. Ugyanez a függőleges lecsapás jó mélységi tömörítést eredményez, megszünteti a gyökérzónában található légkamrákat mindemellett alátakarja, belenyomja a talajba a felszínen lévő növényi maradványokat.
Ezt követően a talajhoz viszonyítva egyre lassuló oldalirányú mozgással a gyom ledöntést és ellentétes irányú felszínegyengetési funkciót végez. Hatalmas előny, hogy nem dugul el a növényi maradványoktól vagy a talajfelszínen található egyéb anyagoktól. Nyáron, ősszel, tavasszal, vagyis mindenkor ideális magágy készíthető általa.
Sajnos ezt az ideális magágyat nem csak ideális körülmények közt kell produkálni.
Száraz forróságban a betonkemény rögök megkövetelik a legjobb rögaprítást. Ezzel szemben a csapadékos, nedves időjárás esetén az elduguló eszköz, a túltömörített talaj és munkagép által gyúrt nedves rögök okoznak nehézséget. A Forgókapa nem egyszerűen súlyból aprít rögöt, a rotor mozgásviszonyaiból adódik, hogy a lecsapás sebességében van az energiája. Ezért lehet, hogy ugyanazt a gépet lehet eredményesen használni száraz körülmények közt és nem nyomja agyon a talajt, ha a felszín alatt még nedves.
Ezeket az információkat a BUSA Mezőgazdasági Gépgyár Bt-től lehet beszerezni, aki nem csupán kitalálta, gyártja és forgalmazza ezeket az eszközöket, hanem meg is tanítja a vevőinek, hogy hogyan lehet ezeket az eszközöket sikeresen alkalmazni.
Nem merész kijelentés, hogy a világ mezőgépészei az elmúlt száz év során egyetlen új talajművelő szerszámot produkáltak. Ez a szerszám pedig nem más, mint a Forgókapa.
